Társaságunk tagjainak fő célja, hogy józan eszüket használva nyilvánítsanak véleményt, vitatkozzanak, érveljenek és döntsenek. Látszólag nincs is semmi akadálya, hogy így tegyünk, hisz’ józan “paraszti” eszünk velünk született, az entellektüeltől a betanított munkásig mindenki birtokolja.

Az évek  során viszont ránk rakódnak a társadalmi játékszabályok, túlélési technikák és megtanuljuk manipulálni a körülöttünk lévő felszínt. Ez a “tudás” elég is ahhoz, hogy “percemberként” végigéljünk évtizedeket. A sok-sok csillogó, színes, mindent eltakaró (leginkább saját énünket) zománc alatt így nehezen alakul ki egyediségünk, de sikerül bebútorozni agyunkat a minimalizmus jegyében. Hajtjuk mindennapjaink mókuskerekét, bolyongunk az erdőben és várjuk, hogy valaki irányítson bennünket, így nem kell felelnünk semmiért.

Vezetőinknek nagyon nagy szükségük van vezetettekre, így kerülnek a sor elejére vagy fölé. És mindegyik el is hiszi, hogy ő erre teremtetett. Luther Mártontól tudjuk, hogy bölcs emberekre még Istennek is szüksége van, de úgy tűnik, ostobákra még inkább, főleg politikusainknak.

(tovább…)