Józan Ész Társaság

Kaméleon a skótkockás pléden

Hetek, sőt hónapok óta várjuk miniszterelnökünktől a nagy bejelentéseket hazánk jövőjéről, hogy merre tovább, ha már eddig sikeresen eljutottunk, igaz nem egyedül, hanem az ő vezetésével.
A várakozás tovább fokozódik, akár a nemzetközi helyzet, de mi, a nép türelmesek vagyunk és Kutuzov marsall mondata jut eszünkbe vigasztalásul:
„Minden jókor jön annak, aki várni tud”.

Nemzetünk régóta vár áhítozva a nagy formátumú vezetőre és Ő eljött,- ha ő jött el, akkor rá vártunk?- szavai új tartalommal töltötték meg régi fogalmainkat és nemzeti becsvágyunk is kielégül nap mint nap. Igaz, a nagy erőfeszítés látszata mögött a totojázás valósága csigázza érdeklődésünk és a hatalmas, lebírhatatlan akarat harcot hirdet minden és mindenki ellen. De nem indul csatába egyedül, körülötte egy regiment János bólogat, hogy fejét is használja.

Hadat üzentek az államadósságnak, a munkanélküliségnek, a munkakerülőknek, a széthúzásnak, a kormány kritikának. Hadvezérünk stratégiája; ha békét akarsz, készülj a háborúra. Harcba száll ellenünk és megvédi népét. Természetesen egyszerre, mert nagyot mondani nem kerül semmibe és minél képtelenebb elterelő ötletekkel áll elő, annál jobban hiszünk. Még az új alkotmányhoz is hozzá szólhatunk -feleslegesen-, vitatkozhatunk a gyerekek szavazati jogáról, csak a gazdaságról, ellátórendszerekről, hatékonyságról ne kérdezzünk. És a józan ész, hallva a megújulás nagy ívű projektjét, rezignáltan legyint:
Credo quia absurdum. (Hiszem, mert hihetetlen)

A lakosság többségét pedig a feudális tekintély öröklött csodálata békés letargiába döntötte és ebből a téli álomból még az agresszív jelszavak sem ébresztenek fel senkit. Habár már túl vagyunk a nagy világ – ország – évértékeléseken és új értelmet nyertek az olimpia Citius, Altius, Fortius jelszavai is.
Gyorsabban alkotott törvényeket kormányunk, mint az előzőek tették, beleértve önmagát is.
Magasabbra helyezték az erkölcsi mércét, de olyan magasra, hogy ők, maguk is csak alatta tudnak kúszni, mint mezei aszat a vasúti sínek alatt.
Erősebben szorítják ujjukat a szabadság ütőerén, hogy az egyén vérszegény gondolatai csörgedezzenek a közösség felé, bízva abban, hogy útközben ki is apadnak.

Nagy politikusunk szavakból szőtt petchwörköt politikájának és mivel éjjelente nem bontotta vissza, amit nappal szőtt, mint Pénelopé, mára világosan látszik színe és fonákja.
A kamuflázs segíti a kaméleont, hogy átverje ellenfeleit, ellenségeit. Nem is ütközik különösebb nehézségbe, a zöldre, kékre vagy narancssárga színre való átváltás, ha a környezet egyszínű.
De mi van akkor, ha a nagy megtévesztő rátéved egy skótkockás plédre?
Nyilván hosszasan gondolkodik, mielőtt dönt.
Az életéről van szó.

Józan ész nevében: Szofi