Megemlékezés az „ismeretlen jó ember” emléktáblájának egy éves évfordulóján.

Bertolt Brecht Dal a jó emberekről versével kezdődött megemlékezésünk.
Elszavalta: Felföldi Gábor, a TIT Váci Mihály Irodalmi Színpad tagja.
Ezt követően Molnár Margit a JÉT elnöke mondott rövid beszédet és végül
Rohonyiné Kovács Éva szavalta el József Attila: Talán eltűnök hirtelen című versét.

Beszéd:
Egy évvel ezelőtt állítottunk emléket az ismeretlen jó embernek, de előtte megalakítottuk a Józan Ész Társaságot.
Korbel Péter alapító tagunknak a javaslatára adtuk ezt a nevet egyesületünknek.
A JÉT polgári értékrend alapján, a polgári gondolkodásmód, hagyományok szerint végzi tevékenységét a közösség hasznára és remélem saját örömünkre is.
Ebbe a gondolkodásmódba, értékrendbe illik az „ismeretlen jó emberről” való megemlékezés.
Heller Ágnes azt mondta egy éve, amikor felavatta az emléktáblát- az Ő ötletét valósítottuk meg-, hogy jó emberek vannak és mindenki ismer legalább egyet a környezetében.
És elmesélte saját példáját. Amikor deportálták az apukáját Auschwitzba, akkor Ő kidobott egy cédulát a vonatból, hogy valaki juttassa el a családjához.
„Valaki” felvette, borítékba tette, bélyeget vett rá és feladta postán.
Vannak jó emberek.
A jó ember meghatározásához Szókratészt hívtuk segítségül,
aki azt mondta : jó ember az, aki inkább elszenvedi az igazságtalanságot, mint elköveti.
Hogy mi magunk milyen emberek vagyunk, tisztességesek, gyengék, bátrak, megalkuvók, az határhelyzetekben, extrém szituációkban nyilvánul meg leginkább.
A holokauszt annyira határhelyzet az emberiség történelmében, hogy átlépett az abszurditás mezejére. És még ebben az abszurd világban is voltak emberek, akik képesek voltak helyes döntéseket hozni.
A jó ember szabadon választja magát jónak, szabad akaratából választja, hogy inkább elszenvedi a rosszat, mint okozza. Vállalja döntései következményeit, vagyis felelősséget vállal szavaiért, mondataiért, tetteiért. Úgy dönt, hogy megszerzi azt a tudást, melynek birtokában képes végig gondolni a múlt tapasztalatai alapján cselekvéseinek hatását mind a saját mind a közösség életére.
Nekünk, a JÉT tagjainak az a felelősségünk, hogy a fasizmus és kommunizmus, a totális diktatúrák örökre maradjanak a történelemkönyvek lapjain.
Az a felelősségünk, hogy az európai demokratikus tradíciók alapján tartsuk tiszteletben az emberi méltóságot, az alapvető szabadságjogokat, szót emeljünk az esélyegyenlőség, a szolidaritás és személyes felelősségvállalás mellett.
Nekünk, a Józan Ész Társaság tagjainak az a felelősségünk, hogy hűen a nevünkhöz a józan ész premisszái szerint gondolkodjunk: gondolkodj a saját fejeddel, gondolkodj a másik fejével és légy következetes!
Amikor emlékműveket, szobrokat, emléktáblákat állítunk, folytatjuk őseink kulturális hagyományait, gyarapítjuk a közös örökséget, megőrizzük, amit az értékrendünk szerint fontosnak tartunk a továbbadásra.
És egyben emlékeztetjük a következő generációkat, hogy valamiért mi is itt voltunk, valamit mi is hozzáadtunk a közös értékekhez,hogy nem tűnünk el a semmibe, nyomtalanul.
A következő verssel tiltakozunk József Attila szobrának Kossuth térről való elvitele ellen.
Tiltakozunk az ellen, hogy a jelenlegi politikai vezetés minden nap átírja múltunkat.
Felhívjuk a figyelmét a nép-nemzeti-keresztény kurzusnak, röviden – ha már nyelvében él a nemzet -, az unortodox kurzusnak, hogy nem olyan tiszta az ő lelkük és kezük, hogy csak úgy büntetlenül hozzáérjenek József Attilához!
Rohonyiné Kovács Éva elszavalta József Attila versét.