Józan Ész Társaság

A nagy honvédés kora és géniusza

Az utóbbi időben állandóan csak védekezünk vagy megvédünk valamit, vagy mindent és az ember lánya meg kapkodja a fejét,hogy mitől,kitől és egyáltalán az egész világon kishazánkat(bocs-nagy!) támadja mindenki? És nemcsak kívülről, hanem belül is itt van a rengeteg ellenség, akiktől már nemzetünk géniusza sikeresen megvédte a magánnyugdíjakat, a nemzeti dohányt és a nemzet földjét.Most pedig újra csatasorba kell állni a takarékszövetkezetek mögött,mert ármánykodik a láthatatlan ki tudja micsoda. Ha látnánk sem biztos,hogy tudnánk micsoda,de így? Még jó,hogy isten adta nekünk ezt a géniuszt,aki a láthatatlant is látja.
A korábban megvédett pénz,trafik,föld nem hozott lázba,de a takarék az más,mert a szülőfalumban volt először takarékpénztár és nyilván kiállok a földijeim mellett, hogy ami az első volt,ne legyen egyben az utolsó is. A Szentgáli Takarék történetét Eötvös Károly írta meg pontosan,az ő elbeszéléséből tudjuk,hogy a szentgáli egykori királyi vadászok leszármazottai hoztak létre először takarékpénztárat. Büszkék is vagyunk magukra ,nem csak az első takarék miatt, hanem főleg egykori kiváltságunk miatt,melynek az volt a lényege,hogy nem kellett adózni, mivel 1328-ban nemességet kaptak ős-és ükapáink, mert ők látták el kutyákkal és vaddal az udvart. De, hogy pontosan honnan és kik?:
„Onnat ahun a hollós Mátyás a bükkösben a királyi vadat, a gímszarvast űzte vót, még a sarkantyuját is el-elhatta mulatozás közben, megismerték, mer’ rubinnal vót az kirakva. Na hát onnat szállitották a porciót a vadászok. Kijárt az a királ’nak, de csak eccer, évenkint. Hat szaarvasbika, hat szaarvastehén, tizenkét őz meg a háromszáz húros rigó. Egyéb azutá’ semmi se.” http://www.spanyolnatha.hu/archivum/2008-osz/24/europa-kulturalis-fohalojaban/szentgal-szabo-anita/1659/

A felvilágosodás fényei lassan érték el hazánkat, és még lassabban haladtak tovább annak belsejébe,de az tagadhatatlan,hogy néhány nyalábja
besütött még a mi zárt világunkba is igaz ,jól meghányták-vetették,hogy merre legyen a haladás útja:
“Jobbágyság felszabadítása. Törvény előtti egyenlőség. Közteherviselés. A nemes ember is  fizessen adót, ő is csinálja az utat, vámon-réven ő se legyen mentes.
No, ez már sok! Az se becsületes ember, aki ezt kitalálta. Legalább is rossz magyar, rossz hazafi. Lemondani az ősi jussról! Nemes ember szűz vállaira terheket rakni! Hogy olyan ember, aki erre törekszik, még szabadon járhat isten ege alatt – ezt is szégyenlenünk kell. De be se tegye a lábát, ha van istene, a mi határunkba.”   (Eötvös Károly: A takarékpénztár)

Addig tanakodtak ,míg eldöntötték, Fáy András javaslatát fogadják meg és takarékot állítanak. A szentgáliak sokat gondolkodtak,hogy mi is az a takarék, ha már elhatározták, hogy nekik lesz az első. Megkérdezték a falu zsidó kocsmárosát,de még ő sem tudta a választ, kénytelen volt utánajárni és megosztani nemes uramékkal.
“Részvényt kell aláírni. Minden részvény legyen ötven forint. Kétszáz részvény tízezer forint.
Ez legyen az alaptőke. Ezt kell kiadni kamatra, s a jövedelemből az esztendő végén osztályt kell adni minden részvényesnek. Enélkül nincs takarékpénztár.
Így beszélt a zsidó ember. De ki is nevették nyomban. Megbolondult a zsidó ember. Kár érte, mert kocsmárosnak jóravaló ember.
Már hogy szentgáli királyi vadász aláírjon valamit, akár részvényt, akár mást! Micsoda gondolat ez? És azután ő írjon alá, s mégis ő fizessen ötven forintot minden részvény után?
Akkor fizessen, amikor nem köteles vele, holott akkor se fizet örömest, amikor köteles vele? ” (Eötvös Károly: A takarékpénztár)
Nem ilyen takarékra gondoltak ők,hanem olyanra, mint a házi persely, amiben összegyűjtik a megspórolt pénzt és nem kell vesződni mindenféle papírokkal. Készíttettek egy faládát tetején kis nyílással, ahova bedobálták az ezüstöt és egy lakatot is,amivel lezárták. A kulcsot az öregbíró őrizte és a ládát a régi archívumban helyezték el, ami a kálvinista templom mellett volt és ehhez csak a papnak volt kulcsa. Nem csak ember,hanem isten is őrizte a pénzt.
Gyűlt is az ezüst évről évre,de egyszer eszébe jutott valakinek, hogy meg kellene számolni. Össze is ültek nemzetes uramék megbeszélni ennek módját,mert azt ők is tudták, hogy a számolástól nem lesz több a pénz,esetleg kevesebb, sőt, ha kiderül, hogy sok pénzük van,akkor jönnek mindenhonnan kölcsönkérni és oda lesz a szentgáli köztársaság nyugalma.
“Most minden nemes ember megnyugszik abban, hogy a közjövedelem elköltenivaló, s nem keresi, mennyi volt, hova lett. De ha megtudja,hogy sok pénzünk van, utóbb még eszébe juthat valakinek, hogy számon kérje tőlünk.
Számadás? Ez lenne még cifra! Hiszen nem akad akkor jóravaló ember a köztársaság élére, ha számot is kell adni. Kutyánk legyen vadászbíró számadási kötelezettséggel. A régi jó erkölcsöket
szigorúan fönn kell tartanunk. Azóta van annyi baj a világon, amióta minden ember beleütheti az orrát az elöljárók dolgaiba.”  (Eötvös Károly: A takarékpénztár)

Végül úgy döntöttek,hogy két markos legény megemeli a ládát és súlyra saccolják meg a takarék vagyonát. 12 ezer ezüst forintra jött ki a saccolás, és mivel ez szép pénznek számított, ezért elhatározták,hogy tovább nem gyűjtenek.
De kár volt ezért az elhatározásért,mert “böjtnapi reggelre” a ládának hűlt helyét találták.
A mai napig nem tudjuk hova tűnt a szentgáli takarékláda.
Persze, felmerültek különböző spekulációk ebben az időben,hiszen 1848-at írtunk és voltak gyanús egybeesések a szentgáli nemzetőrök jó fegyverei és szép ruhája között, de végül annyit állapítottak meg a vizsgálatok, hogy “rossz emberek” vitték el.
És mivel véget ért egy korszak, a királyi vadászoknak többé már nem kellett az évi egyszeri adót sem vinni a királynak.

„Mer ezernyócszáz ötvenbe szállitottuk mink az utolsót, persze a közbirtokosságnak a kőtséginn. Ugye így vót ez akkoriban a számlakönvekbe is békanyarittva, csak az, hogy: gyüttünk-mentünk százforint ettünk-ittunk százforint. Elég a’hozzá, abrakótattuk, csutakótattuk is a lovakat, meghát ugye készüttünk az útra nagy áldomásokkal. Négy-négy csengő kerűtt mindenik csikóra, s egy tarisznya huszas a lőcsre útravalónak. Hadd tuggya a nép, amerre a szenngáliak járnak…Így vittük a fölség elé, az meg má’ lesett ott bennünket a Burgban a gádoron. Megtekéntette az a terittéket, kegyessen bólintott, dicsérte. Teccett neki, mer’ aztá’ levezettek minket a pincébe, s egy óra nem tölt belé, már vigann vótunk. Danótunk. A bécsiek meg ott hallgatták mind a Burg pinceablakábann a szenngáli verbungost. Háá’ így vót.”

„Hát ígyen lettünk mink is csak amolyan gyöpreszaró nemesek, máskülönben hétszilvafásnak is mondgyák.
Szentgál amúgy is kicsiben a pusztuló ország. De hát lélekben van a nemesség, nem a kutyabőrön.”  http://www.spanyolnatha.hu/archivum/2008-osz/24/europa-kulturalis-fohalojaban/szentgal-szabo-anita/1659/

“A miniszterelnök levele szerint egységesebb és kiszámíthatóbb takarékszövetkezeti rendszert hoznak létre, és az állami többség ideiglenes biztosításával az Új Integráció Központi Bankjában megnyitották az utat a takarékszövetkezetek fejlesztése előtt, amelyek így a meglévők mellett új, emelt szintű szolgáltatásokat biztosíthatnak az ügyfeleknek. Kitér arra is, hogy modernizálják és megerősítik a takarékszövetkezetek működési rendszerét. A fentiek – a tagok és a betétesek érdekeinek képviselete – igazolják azt, hogy az Új Integráció Központi Bankjának és Integrációs Szervének részben törvényi, részben tulajdonosi felhatalmazás alapján a jelenleginél szélesebb irányítási és ellenőrzési jogosítványai legyenek – áll a levélben.  „A kormány eleget téve az Alaptörvényben foglalt kötelezettségének biztosítja a magántulajdon védelmét, és nem engedi, hogy bárki veszélyeztesse a takarékszövetkezetekben elhelyezett megtakarítások biztonságát. Az új takarékszövetkezeti törvénnyel nagyot léptünk előre, hogy minden tag és betétes nagyobb biztonságot és magasabb szintű szolgáltatást élvezhessen. Bízom benne, hogy a szövetkezeti rendszer megerősítésében Önre is számíthatunk a jövőben” – zárja a miniszterelnök Demján Sándornak írt levelét. -” http://www.magyarhirlap.hu/kereszttuzben-a-takarekszovetkezeti-torveny

Az én egykori földijeim,ha olvasták volna ezt a levelet,bizonyára el kezdtek volna gyanakodni és nemcsak azért,mert nem tudták volna,mi az az integráció,hiszen azt mi sem tudjuk, pedig most élünk és itt.

“De hát lélekben van a nemesség, nem a kutyabőrön.”

Eötvös Károly: A takarékpénztár c. írását itt olvashatják:  http://mek.oszk.hu/06500/06577/06577.pdf  

Veszprém, 2013. 07. 23.

Józan ész nevében: Szofi