Józan Ész Társaság

A jóléti modell tarthatatlanná vált

Felcsuti Péter az általános eladósodás okait elemezte Veszprémben.
Nem csak a kormány dolga kihozni az országot a válságból. Hiszen mi is – a tízmillió ember – naponta döntéseket hozunk. Döntsünk úgy, hogy megtanulunk angolul, hogy elsajátítjuk a számítógép-kezelést. Legyünk norma követőek, fizessük be az adót!

Felcsuti Péter közgazdász mondta a fentieket pénteken Veszprémben a Lovassy László Gimnáziumban, ahol a Józan Ész Társaság meghívásának eleget téve tartott előadást Az állam és az egyén eladósodása címmel.
Az ismert bankszakember, a Raiffeisen Bank korábbi vezérigazgatója rámutatott, az állam és a lakosság eladósodásának elemzését nem lehet elvonatkoztatni a gazdasági világválság tényétől.
Egy, de inkább két emberöltőnként globális válság tör ki a világban, ami ezúttal a pénzügyi szférából indult. Ám mivel az emberiség tanulékony, a mostani válság intenzitása jóval alacsonyabb, mint az 1929-33-as világválságé volt, legalábbis a munkanélküliség szempontjából. Akkor az Egyesült Államokban a munkanélküliség 25 százalék volt, szemben a mostani 10-12 százalékkal, de a harmincas évek nagy gazdasági világválsága Európát is jóval komolyabban megviselte. Ezzel együtt a mostani válságban az Európai Unió a világ beteg embere – fogalmazott Felcsuti Péter. – Még ma is nagyon nehéz megjósolni, mikor gyógyul ki nagy bajából a világ, de az már most nagyon valószínűnek látszik, hogy az Európai Unió tagállamaiban kialakított jóléti modell, a szociális piacgazdaság nem tartható fenn. Ennek oka többek között az, hogy a jóléti modell nem gyakorol elég nyomást az emberekre azért, hogy elég keményen dolgozzanak. Ha kevés embernek kell eltartania sok polgártársát, borul a mutatvány. De akkor is, ha egyes országok jobban “húznak”, mások kevésbé, ugyanakkor harciasak. Példaként említette Görögországot, ahol a közszolgálati dolgozók még ma is keményen küzdenek a 14., 15 havi fizetés megszerzéséért.
A válság egyik legfőbb jellemzője a nagyfokú eladósodás. Ez azonban csak a fogyasztásra orientált társadalmakra jellemző, nem adósodott el például Szlovákia, Csehország, és sokkal kisebb mértékben Lengyelország és Románia. A Magyarországon belül folyósított összes hitel aránya a bruttó hazai termékhez 80 százalék fölött van, ugyanez az arány Szlovákiában 50, Csehországban 60, Lengyelországban 70 százalék. De ezekben az országokban ugyanazok a bankok működnek mindenütt, hat külföldi bank nagyjából 70 százalékát uralja a piacnak. Lehetséges, hogy ugyanezek a pénzintézetek Szlovákiában és Csehországban kevésbé mohók? – tette fel a kérdést Felcsuti Péter. Az ok nem itt, pontosabban nem csak itt keresendő. A bankok a környezetük szerint alakítják az üzletpolitikájukat. Ha a szlovák állampolgár inkább megtakarítani szeret, akkor a bankok megtakarító ügyletekkel bombázzák, és nem hitelügyletekkel. Magyarországon a fogyasztói társadalom már a Kádár-rendszerben nagyon erős volt. A rendszerváltás után 6-7 évig ezt keményen vissza kellett fogni, ezért az ebbe belefáradt lakosság szeretett volna visszatérni a korábban megszokott helyzethez. Ezt a gazdaság fejlettsége nem tette lehetővé, de a politikai elit mégis eleget tett ennek az igénynek. Ez kezdődött 2000-ben az Orbán-kormány kamattámogatott lakáshiteleivel, majd folytatódott a Medgyessy -kormány 100 napos programjával, az 50 százalékos béremeléssel.

A devizában való eladósodás legfontosabb oka az, hogy nem volt annyi betétállomány forintban, ami az igényt fedezte volna, a különbséget hozták be a kereskedelmi bankok devizában. Közrejátszott a svájci frank és a forint kamatszintje közti időnként 7-8 százalékos különbség is. A hazai eladósodás önmagában nem jelentett volna válsághelyzetet, ehhez kellett a világválság, az, hogy az euró-zóna léte is kérdésessé váljon. Abban, hogy a folyamat idáig jutott, minden szereplő hibázott: a döntést hozó ügyfél, az ügyfeleket nem lebeszélő kereskedelmi bankok és a fogyasztóvédelmi funkcióját elhanyagoló állam is. Ezért a veszteségekből és terhekből mind a három félnek ki kell vennie a részét – vonta meg a mérleget a szakember.
Nem hisz a balatoni koronában
Nem feltétlenül elítélendő az, hogy a devizahitelek árát mindenkinek meg kell most fizetni, nemcsak azoknak, akik felvették – válaszolta egy, a közönség soraiból érkezett kérdésre Felcsuti Péter. Hiszen így van ez, például a természeti károknál, árvíznél, jégverésnél is – érvelt. Abban viszont egyetértett, hogy a végtörlesztés a lehető legrosszabb, legigazságtalanabb reakciója volt a kormányzatnak. A balatoni koronáról azt mondta, azért nem hisz benne, mert csak akkor működhetne, ha a megye egy önmagát fenntartani képes régió lenne. Erre pedig jelenleg Magyarország sem képes.

Veszprém Megyei Napló

2012. március. 05. hétfő | Szerző: Varga Domokos Péter