Kezdőlap

Urambátyámország

A Magyarok Istene végre meghallgatta imáinkat és elküldte nekünk a tökéletes kormányt, tökéletes vezetővel, tökéletes döntésekkel.
Nem attól tökéletes, mert nincs nála jobb (kell, hogy legyen!), hanem azért, mert nem szabad kritizálni vagy jobban mondva nincs az az eszement kormányzati döntés, melyről le ne peregne a józan ész szava.
Hálát adhatunk sorsunknak, hogy reménytelen helyzetünkben eljött hozzánk a „Nagynemzetiösszefogás” és már képesek vagyunk arra, amire senki más a világon. Összefog mindenki mindenkivel, horizontálisan és vertikálisan, nemzetünk apraja-nagyja, mély-és felszíni magyar, határon innen és túl, a múlt a jelennel, jelen a jövővel. Főleg mióta vezetőnk kinyilatkoztatta, hogy nem hagyjuk magunkat, a magyar senki népnek nem alárendeltje, mi bátran szembeszállunk azokkal, akik dirigálni akarnak sokat szenvedett nemzetünknek.
Egyedül harcolunk az ellenséggel szemben, ha kell, mint Don Quijote, -az elmés nemes- a szélmalmok lapátjaival.
Nem tudjuk, hogy most már tényleg ez lesz a végső, az utolsó harcunk, ezért a megújulás jegyében visszafelé haladunk az időben, vissza a gyökerekhez, hogy erőt merítsünk dicső múltunk főúri rendjeinek rendjéből. Áporodott szavakban, titulusokban már otthonosan érezheti magát, kit a való világ összezavart.
Urambátyám uramöcsémmel, méltóságos főméltósággal, főispán az alispánnal fog össze és a vármegye „fényre derűl”.
Fő ideológusunk leönti büszkeségre kevés okot adó jelenünket a hátunk mögött hagyott rendszer szavaival, kiegészíti félfeudális rendszereinket egészre, a megmaradt utolsó székekbe is lojális alattvalóit ülteti.
És akkor hű fegyverhordozójától, Sancho Panzától, ki Flandria síkságán küzd szélmalmaival, kérdezi Európa hideg, metsző szele, hogyan lesz álmotokból valóság?
Hogyan hoztok létre új értéket, mitől lesznek hatékonyak vállalkozásaitok, miből vesztek korszerű gépeket, hogyan alakítatok ki új szervezeti struktúrákat, hogy versenyképes termékekkel jelenjetek meg a piacokon? Tényleg össze tudnak fogni családtagok, testvérek, kollégák és főnökök, tulajdonosok és beosztottak, politikus és politikus? Tudtok alkalmazkodni és kölcsönös, hosszú távú előnyök érdekében rövidtávon bölcsen cselekedni?
Vagy csapatban (közösség, társadalom, párt) is egyéni harcát vívja a nemzeti becsvágy?
És a legtöbb, mit tehetünk, álmodunk az összefogásról, álmodunk egy szebb múltat, és mikor felébreszt bennünket a rohanó idő, egy erős vezért, nagy víziókkal találunk az ország élén?
Legalább az Ő álma valósuljon meg, gondolja a Magyarok Istene.
Hiába, szerencsétlenségünk kovácsa is mi vagyunk ebben az „Urambátyámországban”.

Józan ész nevében: Szofi