A szabadság vezeti a népet?

Húsz évvel ezelőtt hittünk abban, hogy eljött a várva várt szabadság és ezzel együtt hamarosan elérjük nyugati szomszédaink életszínvonalát. A lakosság többségét nem az érdekelte, hogy kik ülnek a nemzeti kerek asztal körül és hogyan rakják le a demokratikus jogállam alapjait, hanem sokkal inkább hittek abban, hogy a megszálló szovjet hadsereg távoztával egy csapásra jobban élünk, mert a magyar leleményt nem übereli senki a világon, nem talál versenytársra a verseny birodalmában.

Jogainkból, így szabadságjogainkból is csak annyit értettünk meg, hogy varázsütésre utolérjük a “sógorokat”, sőt le is hagyjuk őket. Ennyit akartunk érteni és bíztunk a szerencsénkben, mert tenni mindenki csak annyit tett, mint korábban is; pedálozott saját érdekeinek érvényesítéséért.

Többet erővel, mint ésszel.

A következő félévben Magyarország adja az Európai Unió Tanácsának soros elnökségét, ami igen nagy lehetőséget biztosít a számunkra, hogy bemutatkozzunk, nemcsak a többi uniós országnak, hanem a világnak is. Ilyen ziccert nem hagyhatunk ki, új kormányunk rá is készült, sőt folyamatosan készül. Hazai terepen edzett, mély, magyar talajon gyakorolta a többet erővel, mint ésszel politikáját. A felkészülés, bátran állíthatjuk, sikeres volt és 2011-ben mindenki láthatja, érezheti, amit vezetőink megígértek, kitaláltak, azt meg is valósították, még a képtelent is el tudták képzelni. Sőt, képzeltetni.

Hat hónapunk van rá, hogy világmegváltó módszerünkkel erősebbé tegyük a teljesen legyengült uniót. A végeredmény nem kétséges, ha ezt akarjuk, hát ez lesz. Vagy valami más, de az is végeredmény és nincs az a vereség, amit mi ne tudnánk győzelemként eladni. Nem a külvilágnak, mert ők még nem nőttek fel hozzánk, hanem magunknak, belső használatra.