Kezdőlap

Fut velünk egy rossz szekér

A józan ész azt gondolná, hogy képesek vagyunk kitalálni, majd megvalósítani egy olyan rendszert, amelyben jól érezzük magunkat, olyan államot működtetni, amely minket szolgál hatékonyságával és olyan „vágyakat” kergetni, mint a biztos megélhetés, hosszútávú perspektíva gyermekeinknek, ha már nekünk hónapról hónapra kell vergődni.
De, kishazánk mára a mosoly országa lett, a józan ész már nem szól bele semmibe, a kisszerűség versenyez a középszerűséggel és győzelemre áll.
Vezetőink egyszer véletlenül akkor kukorékoltak a szemétdombjukon, amikor felkelt a nap és ebből arra a következtetésre jutottak, hogy a nap is miattuk kelt fel.
Nem egyeztetnek velünk, mert azt hiszik ők, „mi” vagyunk és a vezetők vezetőjének akarata elég mindannyiunknak, hogy higgyünk nekik és kövessük őket.
Közben nem látják a fától az erdőt: munkanélküliséget, növekvő szegénységet, szorongó devizahiteleseket, bizonytalanságot a gazdaság minden területén, nem érzik az alattvalók rossz közérzetét, mert felettünk állnak.
De látják, sőt stratégiát építenek a munkahelyi félelmekre, állandó fenyegetettség kíséri a nem kellő lojalitással bólogató dolgozókat, alkalmatlan alkalmazottakat ültetnek fontos és nem fontos pozíciókba. Így próbálják megszilárdítani közös ügyeink igazgatását.
A kis-és közepes vállalkozások tőke és megrendelés nélkül indulnak harcba a gazdaság fellendítéséért. Életben csak azok maradnak, akik állami és önkormányzati megrendeléshez jutnak, ők a kiválasztottak, a piaci megmérettetésre éretlenek.
Hajrá magyarok!
A kommunikáció viszont mindezt elfedi a jelzők jelzőjével és nemzeti lesz lassan már a szegénységünk is. Legnagyobb büszkeségünkre.
Cserében kaptunk új alaptörvényt, ami átmossa régi lelkünk.
Új médiatörvényt, ami megmondja ki, mikor, mit mondhat, írhat liberalizmustól összezavarodott fülünknek és szemünknek.
Kapunk új munka törvénykönyvet, hogy a munkaadónak ne kelljen vesződnie a dolgozók csip-csup jogaival, így jobban tud koncentrálni a termelékenységre és új munkahelyek teremtésére. Az összefüggést még keresik a független megmagyarázók.
Kapunk új civil törvényt, ami meghatározza, mely civil szervezetek részesülhetnek állami finanszírozásban, ezért mit kell tenniük és egyáltalán, miért akarnak civilek lenni, amikor a politikai kurázsi időszakát éljük. Helyettünk is bátrak.
Már tudjuk azt is, mely egyházak szolgálhatják eltévedt lelkünk, itt e földön és a mennyeknek országában.
Kormányunk megnyomorított tartalommal furcsa formára szabja át demokráciánkat.
Hazánk Herkulesei húsz év politikai tapasztalatából azt szűrték le, hogy drága mulatság a demokrácia. Jogosan, hisz ők is a mulatozók között voltak, de már többet akarnak.
Spórolás címén centralizálják a döntéseket és adózott forintjaink elosztását.
Vége az operett első felvonásának és egy dologról nem esett szó, nincs törvény, nem hallani egy hangot sem.
És ez a pártfinanszírozás.
A korrupció átszövi az egész ország életét, az állam működésébe belekalkulálták a csúszópénzt, a megalázást és a megaláztatást.
Ezt a rendszert mozgatja és használja ki néhány ember, miközben orrunknál fogva vezet bennünket és kárörvendően mosolyog a bajsza alatt.
Elhitették magukkal, hogy ők az állam.

Ady sorai jutnak az eszembe:
„Fut velem egy rossz szekér,
Utána mintha jajszó szállna,
Félig mély csönd és félig lárma,
Fut velem egy rossz szekér.”

Józan ész nevében: Szofi
2011. 08. 27.