Végzettségem szerint vegyész vagyok. Az Ipariban érettségiztem (amit akkor még Vegyipari Technikumnak hívtak) 1960-ban. Munkámat a Péti Nitrogénműveknél kezdtem, majd 2,5 év után a Veszprém Megyei Malomipari és Terményforgalmi vállalathoz kerültem, mint minőségellenőr.
Onnan mentem 30 év után nyugdíjba.
Közben sok minden történt, rengeteget tanultam – egy másik szakmából, de vegyészetből is. Hamar középvezető lettem (párton kívüli létemre!), levelezőn vegyész üzemmérnöki diplomát szereztem.
1977-ben megszülettek iker lányim, akiket szüleim segítségével egyedül neveltem fel.
1993-as kényszerű (a cég tönkrement) nyugdíjazásom után vállalkozásba kezdtem, amit 2007-ben fejeztem be .
Ma már (aktív közéleti tevékenységem mellett) főként 5 unokás nagymama vagyok.
.
A JÉT megalakulása, első évei.
A Józan Ész Társaság kicsit, úgymond az SZDSZ-ből nőtt ki. Molnár Margit a vezetője volt a helyi SZDSZ-nek, melynek én is tagja voltam. Tehát a Társaság onnan indult, hogy az SZDSZ már nem volt a régi.. A „kimúlás” előtti részében mi már nem akartunk részt venni, mert méltatlan volt a korábbi időszakhoz. Azonban kellett valami, és Margit volt a motorja a kezdeményezésnek. Az alapítók közül öten onnan jöttünk. Nélküle ez soha nem jött volna létre, mert én ugyan egy jó csapatösszetartónak tartom magam, de nem vagyok kezdeményező, és sajnos kreatív sem vagyok. Margit viszont az volt. Sziporkázott az agya, ezer ötlete volt. Sajnos ezekből, korai halála miatt csak egy töredék valósult meg. Például az emléktábla ötlete, meg sok minden más, az ő fejében született meg. Én ugyan több előadását meghallgattam Heller Ágnesnek egy másik tagunkkal, Királyné Marával (aki sajnos már szintén meghalt). Elmentünk az egyetemre és mindenhová, ahol volt előadása. Ám nem olvastuk a műveit, nem voltunk annyira „a filozófiára kihegyezve”, hogy elmélyedjünk benne. Margit azonban ismerte a műveit, s kitalálta, legyen a mentorunk, és szerencsénkre Heller felvállalta.
Volt tehát néhány ember a régi közösségből, aki ismerte egymást. Így kezdett kialakulni a társaság, és gyorsan jöttek az első csatlakozók és az ötletek. Először, talán eléggé az elején, az emléktábla. https://wordpress.com/post/jozanesz.wordpress.com/25
Majd az első rendezvények. Számomra mindegyik emlékezetes, mert az volt jellemző az előadóinkra, különösen Hellerre, hogy új szemszögből világította meg a dolgokat. Valami olyat mondott el, ami addig nem jutott eszünkbe.
Czeizel Endre genetikus például arról beszélt, hogy semmi köze a genetikának ahhoz, hogy a zsidók olyan magas szinten tanultak, hanem egyszerűen benne van a vallásban, vagy a szokásokban, hogy a gyerek taníttatásánál semmi sem fontosabb. A fiúgyerekeket már nagyon korán, 4-5 éves korában meg kell tanítani olvasni, mert a Tóra-olvasás elvárás. Tehát a tanulás, a taníttatás nagyon jó. És ha ez generációkon keresztül megy, akkor persze, hogy viszik valamire.
Aztán jóval-jóval később volt például Mihályi Péter egyetemi tanár előadónk, aki egy igazi felvilágosult ember. Arról beszélt, hogy egész Európában van migráció. (Addig én nem nagyon hallottam erről) Csak azt mondja, az a különbség, hogy ott, például Skandináviában nem csak egyirányú ez a dolog.
Aztán már nem is tudom, hogy melyik, talán valamelyik természettudományi előadásban hallottam például, hogy Veszprémnek hogy megváltozott a levegője az elmúlt 10-20 évben. Már nem olyan tiszta, mint volt régen.
Emlékezetes volt még a Majtényi László- és a Gábor György-előadás is. https://wordpress.com/post/jozanesz.wordpress.com/1234
Talán valamennyire igaza van Dobos Gábornak, hogy nem voltunk eléggé felkészültek, tehát nem tudtunk sokszor érdemi kérdéseket föltenni az előadóknak. De hát arra volt a nézőközönség, a hallgatóság. Az jött el, aki érdeklődött, és ők kérdeztek.
Kifejezetten ismeretterjesztő céllal jöttünk létre. Egy régi szórólapunkon olvasható is a Társaság bemutatkozása. Itt leírtuk, hogy a legfontosabb célunk a polgári értékeknek a megőrzése.
Voltak más jellegű rendezvényeink is. Például amikor úgy tűnt, nagyon megerősödik a Jobbik a városban, kollektívan kivonultunk egy jobbikos tüntetésre ellentüntetőként. Emlékszem, mikor a vasútállomásra elhoztak egy holokauszt kiállítást, a vagonokat, amikkel vitték annak idején az embereket Auschwitzba, a Jobbik meghirdetett oda egy tüntetést. És hát bizony egy kicsit húztuk a nyakunkat, hogy milyen atrocitásnak leszünk kitéve. https://www.youtube.com/watch?v=U8a_Hul7cL8&t=283s Nagyon megdöbbentő volt, mert ők huzódtak vissza. Egyáltalán nem voltak agresszívek. Királyné Marára volt jellemző, hogy mindig beszélgetést kezdeményezett ezekkel a fiatalokkal, és akkor abból már valami eredmény született. Ha már szóba álltak vele, akkor már lehetett érvelni, valahogy lehetett puhítani az embereket.
Nagyon sokszor kint voltunk választások előtt például. Jöttek oda hozzánk, hogy hát maguk mit mondanak, hogy kire szavazzunk? Mi:” Nem mondunk semmit, csak azt, hogy menjenek el szavazni” akkor nagy szemeket meresztettek, hogy tényleg senki mellett nem agitálunk, hanem csak azt akarjuk, hogy menjenek el, éljenek a jogukkal.
Nagyon sokrétű volt a tevékenységünk. Például a Völgyhíd-sétánál egy időben szépen felszaporodott azok száma, akik minket kísértek, akik velünk jöttek. Rendszerint ott a táblánál kezdtünk egy kis megemlékezéssel, majd indultunk. És volt olyan, hogy Bősz Anett is velünk tartott, akiből azóta Bp.-i alpolgármester lett. https://wordpress.com/post/jozanesz.wordpress.com/1270
Vagy a Fehérvárról kirúgott újságírók is jöttek velünk, de nem akkor közvetlenül, amikor a kirúgás történt, hanem jóval később.
A Popper Péter-megemlékezésre Popper Péternek a fia jött el, és hozott egy csomó könyvet, és mindenkit megajándékozott egy-egy könyvvel. https://wordpress.com/posts/jozanesz.wordpress.com
Még a pandémia előtt nagyon emlékezetes találkozásunk volt Beer Miklós nyugalmazott Váci püspökkel aki a vendégünk volt s egészen újszerű gondolatait osztotta meg velünk, vallásról, a szegények, benne a cigányok helyzetéről, szükségszerű támogatásukról. https://wordpress.com/post/jozanesz.wordpress.com/1292 Rengetegen voltak. Az ő neve hívószó volt.
Mint ahogy aztán most a legutolsó: L. Ritók Nóra is hívószó volt. https://wordpress.com/post/jozanesz.wordpress.com/1378
A legkedvesebb számomra a „Versek a szabadban” elnevezésű rendezvényünk volt az egykori Kölcsey könyvesbolt, majd később a könyvtár előtt. Nagyon-nagyon sok élményünk volt ezeken a rendezvényeken, főként a gyerekek értő és szép versmondása, ami felkészítőiket, a tanárokat dicséri.
Tervek, célok a jövőben.
Az Iványi Gábor-előadása óta készülünk, hogy gyűjtünk az általuk fenntartott hajléktalan-óvodának ruhákat, könyveket meg amire szükségük lehet. Mindegyikünknek a háztartásában annyi felesleges holmi van. Nekem is itt van egy könyvespolcra való gyerekkönyv, ami már nem kell az unokáimnak, pedig mind értékes könyv. Mindig az volt a probléma, hogy ki és hogy visszük föl az adományokat. Most azonban egy barátnőm révén felsejlik egy lehetőség, hogy talán az ő fia felvinné az összegyűjtött adományokat.
Az előadók tekintetében ismétlésekbe már nem akarok bocsátkozni. Régi vágyam ugyanakkor Ürge-Vorsatz Diána meghívása. Ő annyira magas színvonalú munkát végez, mint környezetvédő és a CEU tanára. Megpróbáltam vele fölvenni a kapcsolatot, de még nem sikerült megnyernem. Őt nagyon szeretném meghívni, mert kicsit másféle szemléletet képvisel; egy megengedőbb, és nem szeret riogatni. Ha tehetem, akkor minden megszólalását meghallgatom. És szívesen találkoznék például a Noárral is, de az már megint egy másfajta műfaj.
A Tanítanék gála megtekintése után fogalmazódott meg bennem, hogy talán testületileg deklarálni kellene nekünk is, hogy támogatjuk ezt a mozgalmat, mint egyik civil egyesület egy másik civil egyesületet, akár egy nyilatkozattal.
Ha sikerülne új ötletekkel megtölteni, érdemes lenne ismét részt venni a Civil Nap-on.
Talán a Völgyhíd-sétát is fel kellene elevenítenünk, talán egy kicsit átalakítva, és a táblánál is tartani kellene megint valami megemlékezést.
Józan Ész Társaság 