Kezdőlap

Többet erővel, mint ésszel.

A következő félévben Magyarország adja az Európai Unió Tanácsának soros elnökségét, ami igen nagy lehetőséget biztosít a számunkra, hogy bemutatkozzunk, nemcsak a többi uniós országnak, hanem a világnak is. Ilyen ziccert nem hagyhatunk ki, új kormányunk rá is készült, sőt folyamatosan készül. Hazai terepen edzett, mély, magyar talajon gyakorolta a többet erővel, mint ésszel politikáját. A felkészülés, bátran állíthatjuk, sikeres volt és 2011-ben mindenki láthatja, érezheti, amit vezetőink megígértek, kitaláltak, azt meg is valósították, még a képtelent is el tudták képzelni. Sőt, képzeltetni.

Hat hónapunk van rá, hogy világmegváltó módszerünkkel erősebbé tegyük a teljesen legyengült uniót. A végeredmény nem kétséges, ha ezt akarjuk, hát ez lesz. Vagy valami más, de az is végeredmény és nincs az a vereség, amit mi ne tudnánk győzelemként eladni. Nem a külvilágnak, mert ők még nem nőttek fel hozzánk, hanem magunknak, belső használatra.

Ilyen sikeres féléves alapozás után győzni fogunk, mert győznünk kell. Kormányunk szinte egy emberként akadálymentesített minden lépcsőt és a jövőben sem hagy cserben bennünket, megmondja, mit lássunk, halljunk és gondoljunk lelki békénk megőrzése érdekében.

Akár azt is érezhetnénk, hogy jó úton járunk, úgy, mint az „a vándor, akinek a kérdésére: ez az út vezet-e Londonba, így felelt egy angol: igen ez. A vándor pedig ennek ellenére nem ért el Londonba, mert az angol elhallgatta, hogy meg kellene fordulnia, mert éppenséggel távolodóban van Londontól.”1

A józanész pedig megáll és kérdően néz az égre: hogyan is érhetne valamit is az a cél, amelynek ilyen eszközökre van szüksége?

Az Európa Tanács elnöke lényegében a magyar miniszterelnökkel közösen fogja koordinálni 27 ország képviselőinek munkáját, hogy a kitűzött célokat elérjék, elérjük.

Herman Van Rompuy szabadidejében haikukat ír, az Ő figyelmébe ajánlom a következő 3 soros japán verset:

„Oh halászkunyhó,

hol tücsök fülel, rákok

közé keverve.”2

1. Soren Kierkegaard: Filozófiai morzsák

2. Muriel Babery: A sündisznó eleganciája